Gondolom nem árulok el titkot ezzel a kijelentéssel: szeretek sógyurmadíszeket készíteni. Viszont még soha nem csináltam krampuszt sógyurmából, pedig a krampusz ugyanúgy gyerekkori kedvencem volt, mint a Mikulás. Most komolyan, számomra ő egy vicces-vidám-kedves lény volt, akitől soha nem féltem. Talán azért mert senki nem festette le őt ördögi-gonosz figurának, na meg azért mert jó kislány voltam, akinek semmi félnievelója nem volt tőle.
Szóval vettem egy krampusz kiszúróformát, egy 6.5 cm-eset, aztán egy 9 cm-eset, mert kiderült, hogy a kisebbel képtelenség dolgozni. A mézeskalács és a sógyurma is beleragadt, képtelenség volt kiszedni belőle. Hol a szigonya, hol a farka, hol mindkettő beleszakadt. A 9 cm-esből legalább sikerült egyben kivarázsolnom, végül a szigonyt mégis leszedtem, mert az úgyis letört volna később.
Végül ilyen lett. Ugye milyen édi?
